तं सात्यकिः प्रत्यविद्धत् तथैव दशभिः शरैः। दुर्योधनस् ततः क्रुद्धो माधवं नवभिः शरैः। पञ्चाशता पुनश् चाजौ त्रिंशता दशभिश् च ह। सात्यकिं तु ततो राजन् प्रहसंस् तनयस् तव। आकर्णमुक्तैर् निशितैर् विव्याध त्रिंशता शरैः। ततो ऽस्य सशरं चापं क्षुरप्रेण द्विधाकरोत्। सो ऽन्यत् कार्मुकम् आदाय लघुहस्तस् ततो दृढम्। सात्यकिर् व्यसृजच् चापि शरश्रेणीं सुतस्य ते। ताम् आपतन्तीं सहसा शरश्रेणीं जिघांसया। चिच्छेद बहुधा राजंस् तत उच्चुक्रुशुर् जनाः। सात्यकिं च त्रिसप्तत्या पीडयाम् आस वेगितः। स्वर्णपुङ्खैः शिलाधौतैर् आकर्णापूर्णनिःसृतैः।
taṃ sātyakiḥ pratyaviddhat tathaiva daśabhiḥ śaraiḥ. duryodhanas tataḥ kruddho mādhavaṃ navabhiḥ śaraiḥ. pañcāśatā punaś cājau triṃśatā daśabhiś ca ha. sātyakiṃ tu tato rājan prahasaṃs tanayas tava. ākarṇamuktair niśitair vivyādha triṃśatā śaraiḥ. tato 'sya saśaraṃ cāpaṃ kṣurapreṇa dvidhākarot. so 'nyat kārmukam ādāya laghuhastas tato dṛḍham. sātyakir vyasṛjac cāpi śaraśreṇīṃ sutasya te. tām āpatantīṃ sahasā śaraśreṇīṃ jighāṃsayā. ciccheda bahudhā rājaṃs tata uccukruśur janāḥ. sātyakiṃ ca trisaptatyā pīḍayām āsa vegitaḥ. svarṇapuṅkhaiḥ śilādhautair ākarṇāpūrṇaniḥsṛtaiḥ.