यदा तु हीनं नृपतिर् विद्याद् आत्मानम् आत्मना। अमात्यैः सह संमन्त्र्य कुर्यात् संधिं बलीयसा। विद्वांसः क्षत्रिया वैश्या ब्राह्मणाश् च बहुश्रुताः। दण्डनीतौ तु निष्पन्ना मन्त्रिणः पृथिवीपतेः। प्रष्टव्यो ब्राह्मणः पूर्वं नीतिशास्त्रार्थतत्त्ववित्। पश्चात् पृच्छेत भूपालः क्षत्रियं नीतिकोविदम्। वैश्यशूद्रौ तथा भूयः शास्त्रज्ञौ हितकारिणौ।
yadā tu hīnaṃ nṛpatir vidyād ātmānam ātmanā. amātyaiḥ saha saṃmantrya kuryāt saṃdhiṃ balīyasā. vidvāṃsaḥ kṣatriyā vaiśyā brāhmaṇāś ca bahuśrutāḥ. daṇḍanītau tu niṣpannā mantriṇaḥ pṛthivīpateḥ. praṣṭavyo brāhmaṇaḥ pūrvaṃ nītiśāstrārthatattvavit. paścāt pṛccheta bhūpālaḥ kṣatriyaṃ nītikovidam. vaiśyaśūdrau tathā bhūyaḥ śāstrajñau hitakāriṇau.